A pszichés probléma feloldása 4 lépésben

A pszichés problémáink korlátoznak minket. A pszichés probléma fogalmának tisztázása elengedhetetlen annak érdekében, hogy megértsd, miben akadályoz.

Ebben a cikkben a pszichés problémák feloldásának négylépcsős folyamatát mutatjuk be.

A feloldás 4 lépcsője:

  1. A probléma felismerése, a probléma beengedése, rádöbbenés a problémára
  2. A probléma megértése, elmélyülés a problémában
  3. Felelősségvállalás, szembenézés a problémával
  4. A probléma megélése, a probléma által okozott feszültségben való benne maradás

Beengedés – nehézség felismerése

Minden embernek vannak pszichés problémái. A legtöbbeknek ez nem tűnik fel, annyira megszokják a problémával való együttélést, hogy természetesnek veszik az általa okozott korlátokat. Az ember azonosítja magát a problémával, az önmagáról alkotott kép részévé teszi azt: „az vagyok, aki kihátrál a konfliktusok elől. Ilyen vagyok, nincs ezzel semmi gond, mindig is ilyen voltam, eddig is boldogultam.”

A pszichés probléma feloldásának első fázisa a probléma felismeréséről szól. A folyamat ezen állapotát a beengedés kifejezés írja le jól. Régóta ott a feladat, hogy szembe nézz a problémával, de eddig nem szenteltél neki figyelmet.

Képzeld el, hogy a cselekvési tered egy szoba. A probléma egy, a szobában lévő doboz. Amíg nem ismered fel, addig a dobozt a szoba szerves részének tekinted. Környezeti elem, amin nem változtathatsz, nem kezdhetsz semmit a doboz által elfoglalt hellyel. Elkerülheted a tekinteteddel, letakarhatod egy terítővel, hogy még véletlenül se lásd.

A beengedéssel a dobozzal kapcsolatos attitűd változik meg: elkezdesz felé nézni, elképzelni milyen lenne a szoba, ha eltávolítanád, mennyivel szabadabban mozoghatnál. A doboz-probléma már nem a szoba szerves része, most már egy különálló elem, amely önmagában mozgatható. Odébb tehető, kicsinyíthető, akár ki is vihető. Beengeded a problémát az életedbe, elfogadod, hogy ez egy feladat, amelyre erőforrást kell áldozni, és meg kell oldani.

Ez a felismerés hozza el a változtatás lehetőségét.

A felismerés két tényező alapján történhet meg:

  • Ha őszinte, tiszta visszajelzést kapsz másoktól,
  • Önismereti munka során.

A szakasz akkor zárul, amikor képes vagy másoknak és önmagadnak bevallani a problémádat. Amikor a probléma szóba kerül, nem magyarázod meg a viselkedésedet, nem bagatellizálod, hanem beismered.

Elmélyülés – a probléma megértése

A problémában való elmélyülés a probléma ok-okozati kapcsolatainak feltárását jelenti. Felfedezed a problémához kapcsolódó működési mechanizmusaidat. Lehetőséget kapsz a mechanizmusok tetten érésére.

Ebben a szakaszban a dobozra helyezed a fókuszt. Leveszed a takarót, és vizsgálni kezded: hogy néz ki? Miből épül fel? Hol helyezkedik el? Hogyan befolyásolja a közlekedési útvonalaimat? Mit zár el előlem? Hogyan juthatok oda? A doboz már nem egységes egész, elemei vannak. Ezeket már meg tudod különböztetni, és külön beszélni róluk, csoportokba rendezni őket. A doboz tartalma megragadhatóvá válik.

Ebben a szakaszban tisztázódik benned, hogy:

  • Hogyan korlátoz a probléma,
  • Miben korlátoz a probléma,
  • Hogyan élem meg a problémát,
  • Mit jelent számomra a probléma.
Kíváncsi vagy rá, hogy hol tartasz a folyamatban? Szeretnéd megismerni a dobozaidat? Jelentkezz Feltáró beszélgetésre!

A tetten érésre törekszel, amikor észreveszed egy működési mechanizmusodat. Realizálod, miként reagálsz automatikusan (azaz valódi döntés nélkül) egy helyzetben. Ilyen például, amikor valamilyen kérdésre gondolkodás nélkül magyarázkodni kezd az ember, egy téma említésére indulatos lesz, egy helyzetben hevesen ver a szíve és menekülni akar, elneveti magát, nem reagál érdemben a szituációra.

Egyre gyakrabban veszed észre, hogy automatikusan cselekszel bizonyos helyzetekben. Elkezded megtalálni, mi a közös ezekben a helyzetekben. Nem keresel kifogásokat, miért viselkedsz így, hanem elfogadod, vizsgálod a viselkedésedet.

Legtöbbször nem az adott helyzetben vesszük észre a mechanizmus életbelépését, hanem utólagos elemzésnél, akár pár perccel a szituáció után vagy este lefekvés előtt, önismereti munka közben.

Ebben a szakaszban az intellektus nagyobb arányban van jelen a megtapasztalásnál. Más aspektusból ez a szakasz a felkészülésről szól, itt határozod el magad, hogy amikor lehetőséged lesz, szembenézel a problémával. A szakasz a végén röviden, tömören tudjuk összefoglalni a problémánkat.

Felelősségvállalás – szembenézés a nehézséggel

A felelősségvállalás a probléma megtapasztalásáról szól, a probléma által okozott fájdalom megéléséről. Az intellektus szerepe ebben a fázisban eltűnik. A probléma által keltett érzések átélésén, a gyengeség és a sebezhetőség felvállalásán van a hangsúly. Itt az elhatározás erejére, akaraterőre és az önmagadba vetett hitre támaszkodhatsz.

Olyan, mintha kiállnál a csatatérre, ledobnád a páncéljaidat, és üvöltenél: hadd jöjjön! Jöjjön, aminek jönnie kell!

Elkezded a doboz egyes elemeit felemelni és kivinni a szobából, szabaddá tenni a mozgástered. A felemeléssel átéled az elem súlyát, a fájdalmat, amelyet okozott és eddig kerülted.

Amikor a szituációban szembesítenek, akkor nem menekülsz el a helyzetből. Nincs szükséged hirtelen reakcióra, megfutamodásra. Képes vagy benne maradni a helyzetben, és átélni a helyzettel járó fájdalmat.

Az automatizmus ebben a szakaszban még olykor-olykor működésbe lép. Néha csak a lezajlás után jössz rá, hogy megtörtént, megint automatikusan, öntudatlanul cselekedtél. A felelősségvállalás a szituáción kívül történik, általában biztonságos helyzetekben (baráti beszélgetés, coaching, pszichodráma közben).

A szakasz végére a doboz egy részét már kivitted a szobából és felkészültél arra, hogy a dobozt egészében megragadd, és érzed a súlyát.

Problémával való nyers szembenézés

Ebben a szakaszban a mechanizmus működésbe lépésekor tudatos maradsz. Megakasztod a folyamatot, nem fojtod el, nem kerülöd ki. Akkor és ott, a jelenben cselekszel, hagyod történni a dolgokat anélkül, hogy a mechanizmus befolyásolná őket.

Képzeld el, hogy erős szélben sétálsz. A szél balra taszít, és ellen kell tartani az erejének, hogy elérd a célodat. Nem akarod megszüntetni a szelet, sem pofán vágni vagy elfojtani. Fölösleges ilyenekkel próbálkozni. Esetünkben a mechanizmus a szél. Benned működő erő, amely el akar téríteni a célodtól. Elfojtással, szembefordulással erre az erőre helyezed a fókuszt, és elterelődsz a célodtól.

A célra kell fókuszálni. Az erő ott van, nem tudsz mit kezdeni vele. Egyensúlyozd ki magad, és határozd el, hogy bármi történik, kitartasz az elhatározásod mellett.

Amikor ezt megteszed, a dobozzal a kezedben teszel lépéseket kifelé a szobából. Ha megtetted a megfelelő számú lépést, a doboz eltűnik.

Tekintsük át!

A folyamat ebből a négy lépésből áll:

  1. A szituáción kívül tudsz a problémáról.
  2. A szituációban olykor észreveszed, hogy automatikusan, minta alapján cselekszel. Ha szembesítenek, magyarázkodsz, tiltakozol, eltereled a témát, elröhögöd magad. Az intellektus segít a probléma megértésében.
  3. Amikor a szituációban szembesítenek, elfogadod, átéled a fájdalmat, elfogadod az állapotot. A tapasztalásé lesz a főszerep. Nincs hirtelen reakció, nem akarsz gyors megkönnyebbülést.

A szituációban, a mechanizmus aktiválódásakor tudatos maradsz. Kitartasz az elhatározásod mellett, megtöröd a mechanizmust.

Tedd meg az első lépést!

Jelentkezz feltáró beszélgetésünkre. Minden információt megtalálsz az alábbi gombra kattintva.